- Lucy, jelentkezek az X-factorba - mondta nekem kicsit letörten Louis. Nem értem, hogy miért volt ilyen letört, hisz boldognak kellene lennie.
- Miért nem örülsz ennek Lou? Ez remek lehetőség neked - mondtam és biztatóan rámosolyogtam, bár a szívem már sejtette, hogy miért ilyen.
- Tudom, hogy jó lehetőség, de Londonba kell miatta utaznom...- halkult el a hangja.
- Szóval táv kapcsolat?
- Szeretném azt megpróbálni, mert szeretlek - nézett rám könyörgő szemekkel. A szobámban álltunk. Volt egy hatalmas francia ágyam, vele szemben a falra felszerelve egy tv, egy fehér iróasztal az ablak alatt és pár szekrény. A falam világoskék színű volt és a fürdőszobám is innen nyílt. Most idegesen ültem le az ágyamra. Gondolkoznom kellett, de addig nem tudtam amíg ő is itt volt.
- Kérlek most menj el - kérleltem szinte suttogva.
- Szakítasz?
- Nem csak gondolkoznom kell. Majd írok, hogy döntöttem - már csak a zár kattanását hallottam.
Pár perc múlva elővettem a telefonom és egyetlen szót küldtem el neki: Rendben.
~ 2 hónap múlva ~
Meg akartam Őt lepni. Kiköltöztem érte Londonba. Mégse tudja, hogy itt vagyok. Még mindig azt hiszi, hogy Doncasterben élek a szüleimmel. De már nem érdekel. Hogy miért?! Mert megcsalt. És még csak nem is tőle tudtam meg. Az egyik újságból.
A híres Brit popbanda egyik tagja, Louis Tomlinson-t egy londoni bárban kapták lencsevégre. Vajon az ifjú énekes most összetörte a szívét egy lánynak, vagy már szakítottak kedvesével? Ha nem, akkor talán Tommo tényleg képes volt megcsalni a barátnőjét?
Sírva rogytam le a kanapéra. Egy hete vagyok Londonban mégse mozdultam még ki. Nem akartam vele még véletlenül sem találkozni, bár ennek elég kicsi az esélye egy ilyen nagy városban.
Nem maradhatok örökké a házamban. Le kell ezt zárnom vele ezt az ügyet. Regényeket tudtam volna írni az érzéseimről, neki mégis csak annyit írtam hogy: Vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése