1. fejezet: Kamu barátnő

- Köszönöm London! Imádok nektek énekelni! - vigyorogtam boldogan a rajongóimra. El sem hiszem, hogy ennyien eljöttek csak azért, hogy engem megnézhessenek és engem halljanak. A lelkes tömeg sikoltozott miközben integetve lementem a színpadról. Még mindig nem hiszem el, hogy híres lettem. Hogy csak azért vesznek jegyet a rajongóim, hogy engem láthassanak. Hogy egyáltalán vannak rajongóim. Még mindig hihetetlen számomra, hogy megnyertem az x-factort. Miután Louis-sal szakítottam kellett még pár nap mire továbbléptem, de sikerült. Jelentkeztem az x-factorba, amit szorgalmas tanulással és odafigyeléssel, na meg tehetséggel (legalábbis a mentorom szerint) megnyertem. A mentorom pedig nem volt más, mint Simon Cowell. Nagyon jó fej és az x-factor után is a barátom maradt. Olyan, mintha az apám lenne. Ő lett a menedzserem. Mindent megosztottam vele, kivéve a Louis-os ügyet. Vagyis azt tudja, hogy mi történt csak azt nem, hogy kivel. Amint leértem a színpadról mosolyogva öleltem meg.
- Jó voltál kölyök - motyogta a nyakamba.
- Köszi.
- Holnap gyere be az irodámba 8-ra rendben?
- Ott leszek, viszont most megyek haza mert hosszú napom volt úgyhogy szia - adtam puszit az arcára, majd meg sem várva válaszát beugrottam a kocsimba és haza vezettem.
Otthon már nem volt erőm semmihez, így gyorsan letussoltam. Jólesett ahogy a meleg víz végigfolyik a testemen. Megtöröltem magamat majd felvettem egy rövidnadrágot és egy bő polót és bedöltem az ágyamba. Szinte rögtön elaludtam.

Reggel korán felébredtem, magam sem tudom, hogy miért. Elvégeztem reggeli rutinomat és már indultam is Simon-hoz. Hiába a korán kelés, késésben voltam. Vajon mit is vártam Londontól? Hát persze, hogy dugó volt. Ráadásul szakadt az eső. Hát legalább a hangulatom megvolt a mai naphoz. Gyorsan leparkoltam és már szaladtam is be az épületbe.
- Sajnálom Simon... - robbantam be az ajtaján, majd rögtön le is fagytam, mert rossz irodába nyitottam be, és véletlenül egy francia megbeszélés helyszínén voltam... megint. Hát igen amikor sietek, akkor mindig ide nyitok be véletlenül. Kicsit sem kínos... Főleg, hogy már megismernek.
- Oh,  je suis désolé - kértem bocsánatot az anyanyelvükön mire mosolyogva bólintottak egyet, én pedig kifordultam az irodából. Ezért imádom a franciákat. Kedvesek. Kiskoromban mindig ki akartam költözni, ezért megtanultam franciául. Mára a kiköltözés, egy nyaralásra alakult át. Az egyik nyári turnémon 1 hónapot töltöttem abban a csodás országban. Gyorsan észbe kaptam és rohantam a menedzseremhez. Az ajtó előtt mély levegőt vettem, majd benyitottam.
- Bocsánat a késés... - halkult el a hangom, amikor Simon feje mellett még ott volt további 6. - -ért... - fejeztem be majd leültem az íróasztal melletti székbe, amit feltételezéseim szerint nekem hagytak ott. Mikor felnéztem megláttam a fejekhez tartozó arcokat is. Ledermedtem mikor megláttam Őt is, de gyorsan rendeztem a vonásaimat. Már megtanultam eltemetni az érzéseimet.Azóta nem is találkoztunk. Érdeklődve néztem Simon-ra.
- Ne aggódj kölyök semmiről nem maradtál le. Szóval mivel Harry-nek mostanában sok csajos botránya volt, kelleni fog neki egy lány aki eljátssza a barátnőjét, hogy lássák meg tud maradni egy lány mellett hosszabb ideig. És itt jössz te a képbe. El kellene játszanod, a barátnőjét.
- Miért nekem kell eljátszanom göndörke barátnőjét?
- Mert te vagy rá a legalkalmasabb. Az x-factoros nyeréseddel és a világ körüli turnéddal világsztár lettél.
- És mit kellene csinálnom? - hirtelen olyan érzésem lett mintha figyelnének. Oldalra sandítottam és azt láttam, hogy Louis engem bámul.

 - Legyél a kamu barátnője. Néha egy-egy kamu csók, ölelés, és kézen fogva kéne járnotok. Ja és oda kéne költöznöd a fiúk házába, a látszat kedvéért... - itt félbeszakítottam. Kizárt, hogy odaköltözzek ahol Louis él, még akkor se ha már nem érzek semmit iránta.
- Je suis sûr que je ne vais pas sortir. Je joue la petite amie de Harry, mais je ne vais pas vivre avec elle - a nagy sietségbe véletlenül franciául hadartam amit persze senki nem értett rajtam kivül.
- Mi van velem? Csak mert annyit értettem, hogy Harry - szólalt meg újdonsült ,,barátom".
- A lényeg az, hogy nem fogok hozzád költözni - néztem rá.
- Ja egyébként én Harry Styles vagyok - mintha nem tudnám.
- Lucy Deveraux - fogtam vele kezet, mire a többiek is észbe kaptak és ők is bemutatkoztak.
- Zayn Malik.
-Liam Payne.
- Niall Horan.
- Louis...
- Ismeritek egymást? - hallom menedzserem hangját.
- Nem - vágtam rá Louis-al együtt. És persze, hogy Ő az igazat mondta.
- Igen.
- Most akkor igen vagy nem?
- Igen - vallottam be csendesen
- Honnan? - kérdezte meglepve.
- Ő a volt barátom...